Egy “ismerős”…

2010 május 10. | Szerző: Malaan |

 

Egy napon úgy döntöttem, hogy beülök a mostanság kedvenc kávézómba elmélkedni, teázni és egy kicsit kikapcsolni.

Érdekes kis kávézó, különleges hangulattal, galériával!

Gondolataimba zárkóztam, majd arra eszméltem, hogy csörög a telefonom! Egy kedves „ismerősöm” volt az… Minek után a közelben járt egy barátjával, benézett hozzám a kávézóba az említett baráttal. Amikor leült, nem rendelt semmi italt, biztos voltam benne, hogy gyors találkozó lesz. Így is lett. Körülbelül fél órát beszélgettünk, vagyis hallgattam őket!

Nem régóta ismerem a fiatalembert, sőt nem mondom azt sem, hogy ismerem…

Intelligens, tanult férfiről van szó, aki roppant mód érdekes. Nálamnál magasabb szinten él, és még annál is magasabb szinten élvezi az életet… A barátja szintúgy…

Szóval, ültünk abban a kis kávézóban, bizonyos szituációkról beszéltek, majd csak néztem őket és próbáltam megfejteni valódi énjüket. Már az elején tudatosult bennem a kép, hogy ez nem lesz egyszerű dolog! Nem is volt az… Néha kellemetlenül éreztem magam, mert sok esetben nem reagáltam a beszélgetésben elhangzottakra, csak figyeltem. Valószínűleg unalmasnak ítélték meg a társaságom, de nem zavart igazán, csak igyekeztem belesni az ő kis világukba! Egy idő elteltével a barát magunkra hagyott, csak néztük egymást csöndben, hosszasan…

Egyszer csak felállt, megsimogatta a hajam, majd megmarkolta a hajam tövét és magához húzta az arcomat. Puszit kért, de én nem adtam… Mosolygott… Majd megsimogatta az arcomat, és megfogta az állam, amit a saját arca felé húzott, és csak annyit mondott: Én tudom, hogy mit akarok, és mindig elérem a célomat! Szép napot! 

Majd felébredtem, hisz csak egy álom volt…