Találkozások

2010 február 10. | Szerző: Malaan

 

Vannak megtervezett és nem várt találkozások, mindkét fajta lehet kellemes és kellemetlen.

Sok
esetben tervezünk meg találkozókat kávé melletti beszélgetéshez, egy
kiállítás, vacsora, mozi, vagy akár csak egy séta erejéig.
Általánosságba véve ezek kellemesen zajlanak, élményekkel és
tapasztalatokkal teliek. Természetesen akad olyan eset is, amikor
rosszul sülnek el a pozitívnak ígérkező találkozások. Szerencsére ez
utóbbi ritka eset.

Megközelíthetjük
úgy is a találkozások fajtáit, szívesen találkozunk az illetővel, de
van olyan is mikor kötelezettségként éli meg ezt az ember, ez olykor
unalmas és nem kívánja egyik porcikánk sem.

Előfordult
már olyan is mikor azt éreztük, hogy találkozni szeretnénk valakivel,
de nem tudjuk, hogy miért ez az érzés és azt sem, hogy miről fogunk
mesélni vagy kérdezni. Abban sem vagyunk biztosak hogy vajon jó
ötlet-e, van e  értelme,
és vajon a másik fél mit gondol a dologról? Vajon ő szívesen lát
minket, és vajon miként éli meg a találkozót? Olykor kínos is, talán
ezt is nevezhetjük kellemetlen találkozásnak..

Vannak az első találkozások.. Izgalmasak, megindítóak és esetenként már azzal az alkalommal sors döntőek lehetnek.

Az
előre meg nem tervezett találkozók között is lehetnek különbözőek, jól
esőek, felvidítóak, élmény dúsak, improvizáltak, bántóak, bosszantóak,
és értelmetlenek.

Tapasztalataim
szerint akár milyen is legyen az a találkozás, mindenképpen
alakíthatunk, és valamilyen szinten formálhatunk rajta. Természetesen
ez a partnertől abszolút függ, milyen ember és mi a célja a
találkozással.

Tehát, a találkozásnak rengeteg válfaja van, általában szívvel hozzuk létre őket.

Várjuk, mert szeretnénk, készülünk, mert bízunk. Bízunk, hogy minden csodálatosan alakul.

 

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

Richard Bach

Egy nap ami megihlet…

2010 február 8. | Szerző: Malaan

 

Egy átlagos munkanapnak indult, szokásos jókedvvel és bolondozással.

Már reggel azon tűnődtem, milyen kár hogy a felnőttek már nem játszanak annyit, nem használják ki gyermekien a tél adta bolondozásokat. Ilyen például a szánkózás, a hóemberépítés, a hógolyó csaták forgataga….

Megértem én: hideg van, hideg a hó is, na meg vizes és piszkos lesz az ember… Mindezekre van gyógyír (jó meleg fürdő, forró teázás és a mosógép).

Míg gyermekek voltunk nem zavart a hideg idő és vizes ruha, mindezek fölött állt a jó kedv és a kacagás! Igaz gyermeki dolgok de jó mulattság és felettébb szép kis emlék.

Az említett napon kolleganőm behozta édes kisfiát a munkahelyünkre, aki szánkóval érkezett. Hozzáteszem a szánkó nagyobb volt mint a kisfiú, de büszkén cipelte a nálánál is hatalmasabb játékot.

Ekkor eszembe jutottak a reggeli gondolataim, majd megkérdeztem, hogy lenne e kedve hógolyózni egyet. Kapva kapott az alkalmon és már hozta is a kis kesztyűjét, hogy segítsek felvenni és menjünk. Örültem neki, mert nagyon rég volt hasonló élményem.

Elkezdtem gyártani a hógolyókat, majd indulhat a csata! A magam által gyártott hógolyók az én tenyeremnek megfelelő méretet öltöttek. Látván ezt az anyuka nevetve mondta, hogy kicsit nagyok lesznek a golyók a kisfia kezében, majd mint villámcsapásként ért a megvilágosodás, hogy valóban nem megfelelő számára a méret. Érdekes volt számomra, de hamar tudatosult bennem a gondolat, hogy mikor kicsi voltam a golyók is kisebbek voltak. A nagy hógolyókat látván a kisfiú elkezdte hordani nekem a nagy, összeállt hó darabokat, hogy neki is csináljak hatalmas gömböket, mert azzal igenis sokkal jobban lehet dobni.

Nagyon sokat nevetgéltünk és igen csurom víz is lettem, de nem zavart, a sok kacagás és hóban fetrengés mindenképp kellemes emlék lett és egyáltalán nem volt szégyelleni való, sőt…

Remekül éreztem magam, és bízom benne lesz még sok alkalmam hasonló időtöltésre.

 

 

Mámor, reménység, vágy, tavasz,
Szerelem, álom, ez meg az,
Név, pénz, siker, hit, csókja nőnek,
Zsákmánya mind a gonosztevőnek.
Az élet is: hó, hamar olvad,
Ami ma minden, semmi holnap.

Egy Nő és egy Férfi meséje…

2010 január 20. | Szerző: Malaan

 

Van egy férfi kinek személye élő, elmondhatjuk róla azt is, hogy minden tekintetben él Ö!

Ez a férfi dolgozik, tehát kereső, unott kapcsolata révén úgy döntött, hogy keres Ő.

Ismerek egy nőt, aki szerető, és az emberek is érzik rajta, hogy szeret Ő.

A nő szakmáját tekintve szépítő, nem is gondolta hogy kapcsolatot szépít Ő.

A férfi találkozott evvel a nővel, aki számára kedvező, így azt gondolta, kedvez Ő.

Sokáig gondolkodott az alkalmon majd adott volt és lehető, azt hitte kedvese is, lehet Ő.

Szép a nő és szédítő, majd tetszett neki hogy szédít Ő.

Számára a férfi lehengerelő, tehát úgy érezte, lehengerel Ő.

Jó kedvű és nevettető, jól esett számára hogy nevettet Ő.

A vele töltött mindennapok percei felemelő élményt nyújtottak, néha úgy érezte a nő, hogy a negatív világból is felemel Ő.

A nő bűbája lelkesítő, ezért a férfi úgy érezte, lelkesít Ő.

Mint homok a sivatagban, ami végtelen és elterülő, oly érzés volt számára a megnyugvás, tehát elterül Ő.

A nő úgy érezi néha magát, mint egy párducszelídítő, így hát alkalmanként szelídít Ő.

Esetenként azt gondolta, hogy amit mond, párja számára az félreérthető, majd így is lett, mert félreérthet Ő.

Számára idővel a helyzet elkeserítő, tehát úgy látta, hogy már nem szeret Ő, és annál inkább

elkeserít Ő.

A férfi érezte a nőn hogy, szembesíthető, úgy látta félelme végett, hogy szembesíthet Ő.

A nő számára ez a tény felemésztő, és az idő múlásával belátta, hogy igen felemészt Ő.

Úgy találta a férfi, hogy szenvedő alany lett belőle, mert valóban fájt és a mai napig szenved Ő.

A nő nem gondolta hogy kapcsolatuk feledhető, mégis bízott, abban hogy feledhet Ő.

A férfi belátta, hogy jobban teszi ha menekülő útra tér, és nem tett másként még most is menekül Ő.

Kapcsolatuk feledésbe merülő, tehát úgy élik meg hogy feledésbe merül a “Nagy Ő”.

 

 

 

Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet…
– Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég… Isten veled!…

 Ady Endre

 

 

Álarc

2010 január 19. | Szerző: Malaan

Sok
embert ismerek, és mind különböző: Van aki: életvidám, van, aki
pesszimista, a kedves, a mások ellen áskálódó, az őszinte, a hazug, a
megértő… és még rengeteg jelző van, ami az emberi tulajdonságokat
formázza meg. Mindegyik létezik és sokkal többféle ember van, mint
amennyi jelző, sőt egy emberben sok tulajdonság is megjelenik, hanem
mindegyik, esetenként, valamilyen formában.

 Az
életünk és környezetünk határozza meg ezeket is, sőt leginkább mi.
Fontos, az hogy miként látunk, miket tapasztalunk, miként változtatunk,
és miként éljük meg ezeket.

 

Mindannyian
hordunk álarcot, általában azért tesszük, hogy ne ismerjék meg mások a
gyenge pontjainkat. Igen, mert mindenki sebezhető, van, aki így, van,
aki úgy.

Számottevő
szituációban éreztem magam gyengének, és még annál is többen erősnek,
adott helyzettől függ, hogy hogyan reagálok le dolgokat.

Van
egy lány, a barátnőm. Nagyon érdekes személyiség, figyelemre méltó
életfelfogással, és higgadt tűrőképességgel. Meglepő módon ,és számomra
felfoghatatlan hidegvérrel tud reagálni bizonyos helyzetekben…Ő is hord
álarcot. Tényleg érdekes. Csak bízni tudok abban, hogy belül nem
emészti fel őt ez az óriási higgadtság!

 

 

– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

 

Egy nap, ami nem Születésnap!

2010 január 17. | Szerző: Malaan

Saját születésnapomat
nem tekintem fontos momentumnak, nem számottevő nap az életemben. Másokét annál
inkább nagyobb szívvel élem meg, vagyis sokkal több erőt fektetek bele mások
boldogságába. Szeretem látni mások szemében az örömöt és a csillogás-t, szeretek készülni, süteményt
sütni, csomagolni, ajándékozni…

 

Több ismerősöm is
Január első felében tartja a születésnapját. Idén még több erőt éreztem
magamban, mint eddig bármikor. Szerettem volna azt a néhány embert felköszönteni
és boldognak látni, de sajnos idén kevés voltam ehhez. Senkit nem sikerült oly
módon, mint ahogy azt elképzeltem. Sokszor érzem azt, hogy nem sikerül igazán
boldog mosolyt kicsalnom az emberekből egyes ajándékaimmal. Nem mindig vagyok
biztos magamban, hogy az, amit teszek az vajon jó döntés-e. Ez igaz az
ajándékokra is, akkor abban a percben mikor meglátom, és még akkor is, amikor
csomagolom, azt érzem, hogy jó volt a választás, akkor mikor átadnám, akkor
megingok, és azt érzem hiba volt és lehettem volna kreatívabb is akár.

Nem jöttem még rá
arra, hogy vajon mi az okozója ennek, és az sem feltétlenül igaz hogy rossz
döntést hoztam a választásommal, mert a visszajelzés esetenként pozitív, és
állítólag örömöt tudtam szerezni…

 

A jelenlegi
születésnapok viszont rosszul sültek el, az én hibám végett, öröm helyett
csalódottságot okoztam egy embernek és ennek vonzásban másoknak is! Sok esetben
tudom, hogy a tetteimnek következménye is van, jelen esetben is volt. Azt
tapasztaltam, hogy akármennyire is próbálok jót tenni, sokszor magam ellen
fordítok embereket és helyzeteket.

Úgy gondolom, hogy
megpróbáltam a legjobb tudásom szerint alakítani azt a napot, de elszúrtam,
több ízben is! Sajnálom, de visszafordítani nem tudom!

Bízom benne, hogy a
legközelebbi ünneplésre méltó napok, amiket tervezek kellemesen fognak telni,
és a továbbiakban is lelkesen fogok készülni!

 

„Maradj mindig hű
magadhoz, maradj hű adott szavadhoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.

S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél

Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.”

 

Barátság

2010 január 4. | Szerző: Malaan

Az életünkben mindig változások vannak… Egy örökös harc és
egy örökös körforgás…

 

Élményeket tapasztalunk, kapcsolatokat köttetünk..

A kapcsolat sokrétű lehet: családi, szerelmi, munkahelyi és baráti…

Mindegyik figyelemre méltó és mindegyik más…

Nem tartanak örökké, folyamatosan változnak, és sok esetben
véget érnek!

Ugye minden véget ér egyszer, csak azt nem tudjuk előre,
hogy mikor és miként.

Ismerek néhány olyan embert, akiknek vannak olyan
kapcsolataik, amelyek számomra irigylésre méltóak, ezek a gyermekkori igaz
barátságok! Sajnos, nekem nem adathatott meg ez a barátsági forma.

Volt néhány olyan kapcsolat az életemben, amelyeket adott
helyzetben „igaz barátság”-ként éltem meg, de sajnos az élet úgy alakította,
hogy nem maradtak meg mára.

Ennek az okai is sokrétűek: volt akivel csak úgy szakadt meg
a kapcsolat hogy másfelé sodort minket az élet tanulmányi okokból kifolyólag
,volt akivel egyszerűen a baráti társaság szétszakadása végzett ,volt olyan is
akivel szemben én követtem el a hibát, mert gyermeki fejjel a hazugságot
tartottam magam számára a legmegfelelőbb útnak…Természetesen a hazugság kortól
független hiba, és attól is hogy milyen okból tesszük!

 

Szóval több okból kifolyólag lehet vége egy kapcsolatnak, de
vajon honnan tudjuk h ezek a barátságok a későbbiekben, hogyan alakultak volna?
Vajon akkor is megállták volna a helyüket a nagyvilágban, ha ezek a külső
tényezők nem szóltak volna közbe? Elgondolkodtató kérdés, talán kicsit még
filozofikus is!

 

Egyszer egy számomra nagyon értékes ember azt mondta: Tudod,
a barátságok csak úgy jönnek és mennek.. Nehezen értettem meg a mondani valóját
ennek a mondatnak, vagyis inkább nehezen fogadtam el! Talán még most is
nehezemre esik az elfogadás, de nem tehetünk mást, mint megalkuszunk, pontosan
azért mert nem tudhatjuk hogy manapság is élő, jól működő kapcsolat lehetne-e
az, ami akkor valamiért véget ért! Valószínűnek tartom, hogy nem véletlen
múlnak el a dolgok, és ezeknek akkor és ott kellett véget érniük!

A miértje lehet szomorú és fájdalmas, de nem véletlen!

 

 

“… nincsen szebb kora az emberiségnek

mint az első ifjúság évei. Azon láncok,

melyek akkor köttetnek, nem szakadnak

el örökké, mert nem a világban kerestünk

még akkor barátokat, hanem a barátjainkban

leltük fel az egész világot.”
/ Kölcsey Ferenc /

 

A kezdet…

2009 december 30. | Szerző: Malaan

Az eddigi életemet most nem taglalom, mert minden bizonnyal a bejegyzéseim során esetenként vissza fogok térni néhány emlékezetes momentumra..

 

Most hogy így túl vagyunk a Karácsonyi Ünnepeken, mindenkinek van egy kis ideje átgondolni az elmúlt év történéseit…,ilyenkor végigötlenek bennünk szép emlékek és keserűek..

 

“Egy szó ,mint száz” :az Új év közeledtével visszatekintünk, boldog pillanatokat idézünk fel, bosszankodunk, ábrándozunk, tervezgetünk, fogadalmakat teszünk!

Nem tudom hogy mások, hogy vannak vele, de én sosem tartottam be ezeket a saját magam által előírt célokat, talán mert nem volt elég akaraterőm hozzá, vagy nem voltam elég felnőtt a feladathoz. Ezen oknál fogva az elmúlt esztendőkben nem is

tűztem ki magam elé semmilyen ‘Újévi fogadalmat’.

Talán idén másként teszek, és mégis megfogadok valamit…

Bízom benne hogy idén lesz elég kitartásom hozzá: szóval bízom magamban!

 

 

„Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem. „

(Ara Rauch)