Angyali teremtés

1.0Csillogáshttps://malaan.cafeblog.huMalaanhttps://malaan.cafeblog.hu/author/Malaan/Angyali teremtés <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link style="font-style: italic;" rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CLAURA&%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Ő egy „lány”, egy „hölgy”, egy „igazi Nő”, írtam róla már korábban is. Ő is ír blog-ot, vagyis jobban mondva, az Ő írásai adtak ihletet ahhoz, hogy én is elkezdjem. Szívesen olvasom a bejegyzéseit, érdekfeszítőek, mélyrehatóak és elgondolkodtatóak. „Ismerem” ezt a lányt, még a szürke hétköznapokat is képes felvirágoztatni és beragyogni, mindig képes új oldalát mutatni, folyamatosan változni. Utolsó beszélgetésünkkor kissé furcsállottam amit mondott, de próbáltam megérteni. Sokat törtem a fejem ennek a beszélgetésnek a mondanivalóján, egy héten keresztül, még most sem értem. Utolsó bejegyzésében pont erről ír, sőt még idéz is tőlem. Első nekifutásra azt gondoltam, ami reálisnak tűnt számomra… Próbáltam elvetni magamban ezt a szimpla elgondolást, mivel ő sem egy egyszerű teremtés. Valami bonyolult, csavart képet képzeltem a mondanivalója hátterében. Több szemszögből próbáltam vizsgálni ezt a beszélgetést, meg szerettem volna érteni az egyszerűnek tűnő, mégis komplikáltnak ható „üzenetet”. Számos esetben elolvastam az utolsó bejegyzést a naplójában, és egyre biztosabbnak érzem a legelső felvetésemet, minek után nincs semmi szerteágazó, bonyolult lényege a beszélgetésünknek, csupán az egyszerű tény… <o:p> </o:p> Tudatában vagyok annak, hogy sok esetben bántottam meg embereket magam körül, és számos esetben okoztam csalódottságot. (Egyetlen alkalommal sem volt szándékos a bántás!) <o:p> </o:p> Csak tapogatózom a sötétben, hogy vajon számára „visszahúzó erő” lennék, vagy azt érezte, hogy túlzottan sok mindent mesélt magáról és attól tart, hogy visszaélek majd ezzel? Az első felvetést nem tudom megcáfolni, mert nem tudhatom, hogy kire milyen hatással vagyok. A másik koncepció viszont elgondolkodtató, mert nem tennék soha szándékosan ilyet. <o:p> </o:p> Akár mi is legyen a vég kifejlett az ügyben, igazat kell adnom az elképzelésében, abszolút jól látja a világot és annak vonzásában az embereket is! Bízom benne, hogy sikeresen alakítja majd az elgondolását, és hiszem, hogy célra vezető lesz az! <o:p> </o:p> <o:p> </o:p><o:p></o:p>„Az életben néha előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe, amiből nem tudunk egyedül kimászni. Erre vannak a barátok meg a család. Hogy segítsenek. De csak akkor tudnak segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a gödör alján.” <a href="http://www.citatum.hu/szerzo/Meg_Cabot">Meg Cabot</a> rich