Barátság

1.0Csillogáshttps://malaan.cafeblog.huMalaanhttps://malaan.cafeblog.hu/author/Malaan/Barátság<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CLAURA&%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Az életünkben mindig változások vannak… Egy örökös harc és egy örökös körforgás… <o:p> </o:p> Élményeket tapasztalunk, kapcsolatokat köttetünk.. A kapcsolat sokrétű lehet: családi, szerelmi, munkahelyi és baráti… Mindegyik figyelemre méltó és mindegyik más… Nem tartanak örökké, folyamatosan változnak, és sok esetben véget érnek! Ugye minden véget ér egyszer, csak azt nem tudjuk előre, hogy mikor és miként. Ismerek néhány olyan embert, akiknek vannak olyan kapcsolataik, amelyek számomra irigylésre méltóak, ezek a gyermekkori igaz barátságok! Sajnos, nekem nem adathatott meg ez a barátsági forma. Volt néhány olyan kapcsolat az életemben, amelyeket adott helyzetben „igaz barátság”-ként éltem meg, de sajnos az élet úgy alakította, hogy nem maradtak meg mára. Ennek az okai is sokrétűek: volt akivel csak úgy szakadt meg a kapcsolat hogy másfelé sodort minket az élet tanulmányi okokból kifolyólag ,volt akivel egyszerűen a baráti társaság szétszakadása végzett ,volt olyan is akivel szemben én követtem el a hibát, mert gyermeki fejjel a hazugságot tartottam magam számára a legmegfelelőbb útnak…Természetesen a hazugság kortól független hiba, és attól is hogy milyen okból tesszük! <o:p> </o:p> Szóval több okból kifolyólag lehet vége egy kapcsolatnak, de vajon honnan tudjuk h ezek a barátságok a későbbiekben, hogyan alakultak volna? Vajon akkor is megállták volna a helyüket a nagyvilágban, ha ezek a külső tényezők nem szóltak volna közbe? Elgondolkodtató kérdés, talán kicsit még filozofikus is! <o:p> </o:p> Egyszer egy számomra nagyon értékes ember azt mondta: Tudod, a barátságok csak úgy jönnek és mennek.. Nehezen értettem meg a mondani valóját ennek a mondatnak, vagyis inkább nehezen fogadtam el! Talán még most is nehezemre esik az elfogadás, de nem tehetünk mást, mint megalkuszunk, pontosan azért mert nem tudhatjuk hogy manapság is élő, jól működő kapcsolat lehetne-e az, ami akkor valamiért véget ért! Valószínűnek tartom, hogy nem véletlen múlnak el a dolgok, és ezeknek akkor és ott kellett véget érniük! A miértje lehet szomorú és fájdalmas, de nem véletlen! <o:p> </o:p> <o:p> </o:p> "... nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot." / Kölcsey Ferenc / rich