Angyali teremtés

2010 február 16. | Szerző: Malaan |

 

Ő egy „lány”, egy „hölgy”, egy „igazi Nő”, írtam róla már
korábban is.

Ő is ír blog-ot, vagyis jobban mondva, az Ő írásai adtak ihletet
ahhoz, hogy én is elkezdjem. Szívesen olvasom a bejegyzéseit, érdekfeszítőek, mélyrehatóak
és elgondolkodtatóak.

„Ismerem” ezt a lányt, még a szürke hétköznapokat is képes
felvirágoztatni és beragyogni, mindig képes új oldalát mutatni, folyamatosan
változni.

 Utolsó
beszélgetésünkkor kissé furcsállottam amit mondott, de próbáltam megérteni. Sokat
törtem a fejem ennek a beszélgetésnek a mondanivalóján, egy héten keresztül,
még most sem értem. Utolsó bejegyzésében pont erről ír, sőt még idéz is tőlem.

Első nekifutásra azt gondoltam, ami reálisnak tűnt számomra…
Próbáltam elvetni magamban ezt a szimpla elgondolást, mivel ő sem egy egyszerű
teremtés. Valami bonyolult, csavart képet képzeltem a mondanivalója hátterében.

Több szemszögből próbáltam vizsgálni ezt a beszélgetést, meg
szerettem volna érteni az egyszerűnek tűnő, mégis komplikáltnak ható „üzenetet”.
Számos esetben elolvastam az utolsó bejegyzést a naplójában, és egyre
biztosabbnak érzem a legelső felvetésemet, minek után nincs semmi szerteágazó,
bonyolult lényege a beszélgetésünknek, csupán az egyszerű tény…

 

Tudatában vagyok annak, hogy sok esetben bántottam meg
embereket magam körül, és számos esetben okoztam csalódottságot. (Egyetlen
alkalommal sem volt szándékos a bántás!)

 

Csak tapogatózom a sötétben, hogy vajon számára „visszahúzó
erő” lennék, vagy azt érezte, hogy túlzottan sok mindent mesélt magáról és
attól tart, hogy visszaélek majd ezzel?

Az első felvetést nem tudom megcáfolni, mert nem tudhatom,
hogy kire milyen hatással vagyok.

A másik koncepció viszont elgondolkodtató, mert nem tennék
soha szándékosan ilyet.

 

Akár mi is legyen a vég kifejlett az ügyben, igazat kell
adnom az elképzelésében, abszolút jól látja a világot és annak vonzásában az
embereket is! Bízom benne, hogy sikeresen alakítja majd az elgondolását, és
hiszem, hogy célra vezető lesz az!

 

 

„Az életben néha
előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe, amiből nem tudunk egyedül kimászni.
Erre vannak a barátok meg a család. Hogy segítsenek. De csak akkor tudnak
segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a gödör alján.”

Meg Cabot