Egy Nő és egy Férfi meséje…

2010 január 20. | Szerző: Malaan |

 

Van egy férfi kinek személye élő, elmondhatjuk róla azt is, hogy minden tekintetben él Ö!

Ez a férfi dolgozik, tehát kereső, unott kapcsolata révén úgy döntött, hogy keres Ő.

Ismerek egy nőt, aki szerető, és az emberek is érzik rajta, hogy szeret Ő.

A nő szakmáját tekintve szépítő, nem is gondolta hogy kapcsolatot szépít Ő.

A férfi találkozott evvel a nővel, aki számára kedvező, így azt gondolta, kedvez Ő.

Sokáig gondolkodott az alkalmon majd adott volt és lehető, azt hitte kedvese is, lehet Ő.

Szép a nő és szédítő, majd tetszett neki hogy szédít Ő.

Számára a férfi lehengerelő, tehát úgy érezte, lehengerel Ő.

Jó kedvű és nevettető, jól esett számára hogy nevettet Ő.

A vele töltött mindennapok percei felemelő élményt nyújtottak, néha úgy érezte a nő, hogy a negatív világból is felemel Ő.

A nő bűbája lelkesítő, ezért a férfi úgy érezte, lelkesít Ő.

Mint homok a sivatagban, ami végtelen és elterülő, oly érzés volt számára a megnyugvás, tehát elterül Ő.

A nő úgy érezi néha magát, mint egy párducszelídítő, így hát alkalmanként szelídít Ő.

Esetenként azt gondolta, hogy amit mond, párja számára az félreérthető, majd így is lett, mert félreérthet Ő.

Számára idővel a helyzet elkeserítő, tehát úgy látta, hogy már nem szeret Ő, és annál inkább

elkeserít Ő.

A férfi érezte a nőn hogy, szembesíthető, úgy látta félelme végett, hogy szembesíthet Ő.

A nő számára ez a tény felemésztő, és az idő múlásával belátta, hogy igen felemészt Ő.

Úgy találta a férfi, hogy szenvedő alany lett belőle, mert valóban fájt és a mai napig szenved Ő.

A nő nem gondolta hogy kapcsolatuk feledhető, mégis bízott, abban hogy feledhet Ő.

A férfi belátta, hogy jobban teszi ha menekülő útra tér, és nem tett másként még most is menekül Ő.

Kapcsolatuk feledésbe merülő, tehát úgy élik meg hogy feledésbe merül a “Nagy Ő”.

 

 

 

Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet…
– Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég… Isten veled!…

 Ady Endre