Álarc

2010 január 19. | Szerző: Malaan |

Sok
embert ismerek, és mind különböző: Van aki: életvidám, van, aki
pesszimista, a kedves, a mások ellen áskálódó, az őszinte, a hazug, a
megértő… és még rengeteg jelző van, ami az emberi tulajdonságokat
formázza meg. Mindegyik létezik és sokkal többféle ember van, mint
amennyi jelző, sőt egy emberben sok tulajdonság is megjelenik, hanem
mindegyik, esetenként, valamilyen formában.

 Az
életünk és környezetünk határozza meg ezeket is, sőt leginkább mi.
Fontos, az hogy miként látunk, miket tapasztalunk, miként változtatunk,
és miként éljük meg ezeket.

 

Mindannyian
hordunk álarcot, általában azért tesszük, hogy ne ismerjék meg mások a
gyenge pontjainkat. Igen, mert mindenki sebezhető, van, aki így, van,
aki úgy.

Számottevő
szituációban éreztem magam gyengének, és még annál is többen erősnek,
adott helyzettől függ, hogy hogyan reagálok le dolgokat.

Van
egy lány, a barátnőm. Nagyon érdekes személyiség, figyelemre méltó
életfelfogással, és higgadt tűrőképességgel. Meglepő módon ,és számomra
felfoghatatlan hidegvérrel tud reagálni bizonyos helyzetekben…Ő is hord
álarcot. Tényleg érdekes. Csak bízni tudok abban, hogy belül nem
emészti fel őt ez az óriási higgadtság!

 

 

– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)