Egy nap, ami nem Születésnap!

2010 január 17. | Szerző: Malaan |

Saját születésnapomat
nem tekintem fontos momentumnak, nem számottevő nap az életemben. Másokét annál
inkább nagyobb szívvel élem meg, vagyis sokkal több erőt fektetek bele mások
boldogságába. Szeretem látni mások szemében az örömöt és a csillogás-t, szeretek készülni, süteményt
sütni, csomagolni, ajándékozni…

 

Több ismerősöm is
Január első felében tartja a születésnapját. Idén még több erőt éreztem
magamban, mint eddig bármikor. Szerettem volna azt a néhány embert felköszönteni
és boldognak látni, de sajnos idén kevés voltam ehhez. Senkit nem sikerült oly
módon, mint ahogy azt elképzeltem. Sokszor érzem azt, hogy nem sikerül igazán
boldog mosolyt kicsalnom az emberekből egyes ajándékaimmal. Nem mindig vagyok
biztos magamban, hogy az, amit teszek az vajon jó döntés-e. Ez igaz az
ajándékokra is, akkor abban a percben mikor meglátom, és még akkor is, amikor
csomagolom, azt érzem, hogy jó volt a választás, akkor mikor átadnám, akkor
megingok, és azt érzem hiba volt és lehettem volna kreatívabb is akár.

Nem jöttem még rá
arra, hogy vajon mi az okozója ennek, és az sem feltétlenül igaz hogy rossz
döntést hoztam a választásommal, mert a visszajelzés esetenként pozitív, és
állítólag örömöt tudtam szerezni…

 

A jelenlegi
születésnapok viszont rosszul sültek el, az én hibám végett, öröm helyett
csalódottságot okoztam egy embernek és ennek vonzásban másoknak is! Sok esetben
tudom, hogy a tetteimnek következménye is van, jelen esetben is volt. Azt
tapasztaltam, hogy akármennyire is próbálok jót tenni, sokszor magam ellen
fordítok embereket és helyzeteket.

Úgy gondolom, hogy
megpróbáltam a legjobb tudásom szerint alakítani azt a napot, de elszúrtam,
több ízben is! Sajnálom, de visszafordítani nem tudom!

Bízom benne, hogy a
legközelebbi ünneplésre méltó napok, amiket tervezek kellemesen fognak telni,
és a továbbiakban is lelkesen fogok készülni!

 

„Maradj mindig hű
magadhoz, maradj hű adott szavadhoz

Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.

S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél

Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.”