Az életünkben mindig változások vannak… Egy örökös harc és
egy örökös körforgás…
Élményeket tapasztalunk, kapcsolatokat köttetünk..
A kapcsolat sokrétű lehet: családi, szerelmi, munkahelyi és baráti…
Mindegyik figyelemre méltó és mindegyik más…
Nem tartanak örökké, folyamatosan változnak, és sok esetben
véget érnek!
Ugye minden véget ér egyszer, csak azt nem tudjuk előre,
hogy mikor és miként.
Ismerek néhány olyan embert, akiknek vannak olyan
kapcsolataik, amelyek számomra irigylésre méltóak, ezek a gyermekkori igaz
barátságok! Sajnos, nekem nem adathatott meg ez a barátsági forma.
Volt néhány olyan kapcsolat az életemben, amelyeket adott
helyzetben „igaz barátság”-ként éltem meg, de sajnos az élet úgy alakította,
hogy nem maradtak meg mára.
Ennek az okai is sokrétűek: volt akivel csak úgy szakadt meg
a kapcsolat hogy másfelé sodort minket az élet tanulmányi okokból kifolyólag
,volt akivel egyszerűen a baráti társaság szétszakadása végzett ,volt olyan is
akivel szemben én követtem el a hibát, mert gyermeki fejjel a hazugságot
tartottam magam számára a legmegfelelőbb útnak…Természetesen a hazugság kortól
független hiba, és attól is hogy milyen okból tesszük!
Szóval több okból kifolyólag lehet vége egy kapcsolatnak, de
vajon honnan tudjuk h ezek a barátságok a későbbiekben, hogyan alakultak volna?
Vajon akkor is megállták volna a helyüket a nagyvilágban, ha ezek a külső
tényezők nem szóltak volna közbe? Elgondolkodtató kérdés, talán kicsit még
filozofikus is!
Egyszer egy számomra nagyon értékes ember azt mondta: Tudod,
a barátságok csak úgy jönnek és mennek.. Nehezen értettem meg a mondani valóját
ennek a mondatnak, vagyis inkább nehezen fogadtam el! Talán még most is
nehezemre esik az elfogadás, de nem tehetünk mást, mint megalkuszunk, pontosan
azért mert nem tudhatjuk hogy manapság is élő, jól működő kapcsolat lehetne-e
az, ami akkor valamiért véget ért! Valószínűnek tartom, hogy nem véletlen
múlnak el a dolgok, és ezeknek akkor és ott kellett véget érniük!
A miértje lehet szomorú és fájdalmas, de nem véletlen!
“… nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot.”
/ Kölcsey Ferenc /